A jelenések könyve 2.

Rövid összefoglalás: A jelenések könyve tele van különböző látomások érzékletes leírásával, amelyek a Krisztus visszajövetelét, valamint az új egek és az új föld elérkezését megelőző utolsó idők eseményeiről szólnak. Az első részekben a kis-ázsiai hét gyülekezethez szóló levelet olvashatjuk, majd ezt követik a földet sújtó csapások sorozatairól, a fenevad bélyegének nevezett 666-os számról, az armageddóni utolsó nagy csatáról, a Sátán megkötözéséről, az Úr uralkodásáról, a nagy fehér trón előtt zajló utolsó ítéletről, valamint az Isten örök városáról szóló látomások.

A jelenések könyve 2.

Rövid összefoglalás: A jelenések könyve tele van különböző látomások érzékletes leírásával, amelyek a Krisztus visszajövetelét, valamint az új egek és az új föld elérkezését megelőző utolsó idők eseményeiről szólnak. Az első részekben a kis-ázsiai hét gyülekezethez szóló levelet olvashatjuk, majd ezt követik a földet sújtó csapások sorozatairól, a fenevad bélyegének nevezett 666-os számról, az armageddóni utolsó nagy csatáról, a Sátán megkötözéséről, az Úr uralkodásáról, a nagy fehér trón előtt zajló utolsó ítéletről, valamint az Isten örök városáról szóló látomások.

A jelenések könyve 1.

Szerző: A jelenések könyvének 1,1. 4. 9 és 22,8 versei János apostolt nevezik meg a könyv szerzőjeként.
Keletkezés ideje: A jelenések könyve vélhetően Kr. u. 90 és 95 között íródott.
A könyv célja: Isten azért jelentette ki Jánosnak Jézus Krisztus kinyilatkoztatását, "hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie". A jelenések könyve tele van az eljövendő dolgokkal kapcsolatos titkokkal. Ez a végső figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy bizonyosan eljön a világ vége és bekövetkezik az ítélet.

Az utolsó ítélet. Új ég, új föld, új Jeruzsálem
(Jelenések 20. -21. fejezet)

Ezután egy nagy fehér királyi széket láttam, és a rajta ülőt. Jelenlétében a föld és az ég eltűnt, nyomuk sem maradt. És láttam, hogy a halottak, kicsik és nagyok egyaránt, Isten előtt állnak. Az Úr pedig felnyittatta a könyveket, és belőlük ítélte meg a halottakat aszerint, hogy mi volt felírva cselekedeteikről. A halottakat kiadta a tenger is, a pokol is, és mindnyájukat megítélték cselekedeteik szerint. a poklot és a halált a tűz tavába vetették.

A napba öltözött asszony és a sárkány. Mihály harca a sárkánnyal. a dühöngő fenevad.
(Jelenések könyve 12. - 13. fejezet)

Ezután nagy jelet láttam az égen: egy asszonyt, aki a napba volt öltözve, és akinek lába alatt volt a hold, fején pedig tizenkét csillagból korona, Az asszony várandós volt, és nagy kiáltozással vajúdott. Más jelet is láttam az égben: nagy vörös sárkányt, akinek tíz szarva volt, hét fején hét korona, és a csillagok egyharmadát vonszolta maga után.

Mindennapi intelmek
(Pál apostol levele az efézusbeliekhez 5. - 6. fejezet)

Legyetek hát Isten követői - írja Pál az efézusbelieknek -, amint a szerető gyermek! És járjatok szeretetben, amint Krisztus szeretett minket, és adta értünk önmagát ajándékul és áldozatul Istennek. Paráznaság, tisztátalanság vagy fösvénység szóba se jöjjön köztetek! Undokság, bolond beszéd vagy trágárság el ne hagyja szátokat! Ti, gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek!

Pál apostol Rómában
(Apostolok cselekedetei 28. fejezet)

Amikor Julius százados Pál apostollal és a többi fogollyal megérkezett Rómába, átadta őket a testőrség főparancsnokának, de Pálnak megengedték, hogy külön szálláson lakjék, persze őrizet mellett. Három nap múlva Pál magához hívatta a római zsidók főembereit, és így szólt hozzájuk: - Atyámfiai, jóllehet semmit nem vétettem és nem tanítottam az ősi szokások és a törvény ellen, Jeruzsálemben a rómaiak rabságba vetettek.

Pál és a katonák partra vetődnek
(Apostolok cselekedetei 27. - 28. fejezet)

Virradatkor megpillantották a szárazföldet, de nem ismerték föl. Úgy határoztak, hogy megpróbálják kikormányozni a hajót az öböl simának tetsző partjára. Felvonták hát a nagy vitorlát, de a viharos szél zátonyra futtatta a hajót. A hajó orra ugyan megakadt a zátonyon, fara azonban szakadozni kezdett a hatalmas hullámok miatt. A katonák akkor megakarták ölni a foglyokat, mert attól tartottak, hogy kiúsznak a partra és elmenekülnek.

Pált fogolyként Rómába viszik
(Apostolok cselekedetei 24. - 27. fejezet)

Pál apostolt a katonák elvitték Cézáreába, és átadták az ottani helytartónak. Ám három esztendeig mégis fogságban tartották, mert a főpapok továbbra is vádolták, de ítéletet semmilyen tanács nem hozott fölötte. Így aztán Pál, mint római polgár, elérte, hogy maga a római császár döntsön sorsa felett. Ezért átadták néhány más fogollyal együtt egy Julius nevű római századosnak, hogy vigye őket Itáliába.