Lehet fel sem fogjuk naponta mennyi kegyelem részesei lehetünk...Az hogy Isten nem mondott még le rólunk,még itt vagyunk,irhatunk,egymásnak-másnak-aki csak ide tekint,felvídulhat általunk,mert Istenünk szeretetéről halhatt itt...miért vajon? annyira kevés ma a boldog ember-ma miért lehetek boldog...és hálás...???Aki az Isten gyermeke sok mindent másképp lát;pl.ha elment vásárólni,és nem lópták el a pénztárcáját,vagy ha ellopták,vagy ha ő maga hagyta el...furcsa példa,de hadd írjam le miért ez a példa jutott eszembe.Két hete valaki a gyülekezetben erőll a dologról tett bizonyságot." Egy nagyobb városban,a Lidl-ben vásárolt,nem volt egyedül,mert az egyik fogadott kis gyermeke vele volt,esett az eső,és sietniük kelett,igy bepakolva a kocsiba a megvásárolt dolgokat,haza mentek.Másnap korán reggel kellett indulnia Pestre,mert záró vízsgái voltak.( Első évet végzett a teologián),így még este elkészitette a dolgait,de sehol sem találta a pénztárcáját,az iratait,semmit...eszébe jutott holl hagyhatta el,vissza utazot a városba de eggyik pénztárosnál sem jelentettek be semmi találtt dolgot,semmit...Reggel,izgatottan fél órával a vizsgája előtt csörög a telefonja,férje volt;valaki telefonált : megvan a pénztárca,a papirok,a pénz...minden.Hálával lett telve a szíve-levizsgázott,haza érve tudatták vele hogy helybe is hozták a dolgait.Egy idős férfi épp várta a feleségét a Lidl parkoloban mikor látta hogy az ismerösőm ott felejtette a táskáját a kis kocsin,de már nem tudta utólérni..."Valaki nem engedett nyugton lenni,haza vittük a táskát és megkerestük a címet a telefonszámot,minden csodálatos volt...miért,ez az idős házaspár nem hitt Istenben,de valami nem engedte nyugton őket,cselekedni kelett.Azóta kölcsönösen meglátogatták egymást,beszélgettek Isten szeretetéről,és tőbb kiváncsiság van bennük.   Ki is lehet az az Isten aki ennyire gondoskodik ővéiről.Egy negativnak tünő példám van még: a fiam vonaton felejtette a hátizsákját,mindene benne volt,nem rég költözött fel Pestre,iskolába járt és minden kis pénze benne volt,diák igazolványa és könyvei amiket nehezen lehetett beszerezni,bank kártya...mindene oda lett.nehezen dolgozta fell ezt a helyzetet,és sokba került mindent újra igényelni...beszerezni.De ahogyan imádkozott azért az ismeretlenért akkor és azután is,meglepő volt;nem az fájt neki hogy a színte vissza potolhatatlan dolgok vissza kerüljenek,hanem azért hogy az aki megtalálja,olvassa el azokat a könyveket és térjen meg...bele gondoltam,lehet senki nem imádkozik azért az illetőért,ezértkellett egy valaki aki nagyon őszintén kívánta ezt...és ami érdekes volt az egészben-az mondta,"...nem azért mert károsodtam,hanem mert rám nehezedett a sorsa-"

...Istenem ,érettem hányan imádkoztak már és hányszor?