Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek. (Ézs 65,17)

Jézus mondta: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa." (Mt 4,17)

Olvasmányok: Lk 13(1-5) 6-9 és Jel 21,22-27

November 19.
Jézus mondta: "Akkor így szól a király a jobb keze felõl állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." (Mt 25,34-40)

Az ítéletet tartó Jézus-király nem beszél égbekiáltó gonosztettekrõl, világraszóló gyalázatról, cégéres gazemberekrõl. Szót sem ejt a Tízparancsolat megszegésérõl s az emberek bûneirõl. Azokat sem dicséri, akik az õket körülvevõ mocsokban õrizték meg tisztaságukat vagy az istentelen világban hitüket. Ítélete irgalmasságról és annak hiányáról szól.
Áldottaknak nevezi és magához hívja a jobb keze felõl állókat. Megjutalmazza õket országával, vagyis az üdvösséggel. Döntését azzal indokolja, hogy azok enni és inni adtak neki, meglátogatták betegségében és a börtönben, befogadták, amikor hajléktalan volt, s betakarták mezítelenségét. S amikor ezek az "áldottak" minderre nem emlékeznek, kiderül, hogy mindezt másokkal tették. Amikor "a legkisebbel" jót tett valaki, akkor magán Jézuson könyörült!
Jézus így szereti a legkisebbeket. Képükben õ maga jár közöttünk. Nem csak vállalja õket, nem csak szemmel tartja sorsukat, de a velük való törõdést, az irgalmasságot teszi az utolsó ítélet mértékévé. Az a Jézus, aki mindenkinek atyjafia lett (40. vers), a leginkább rászorulókkal azonosítja magát. A minden hatalom birtokosa a legkisebbekkel. Így kerül egységbe az Isten és a felebaráti szeretet kettõs parancsa. S errõl Jézus ugyanazt mondja, mint az Ószövetség: "Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a szegényen, az dicsõíti." (Péld 14,31)
Velünk is így bánt Jézus, jól tartott, meglátogatott és befogadott, mikor mire volt szükségünk. Azt kell mással tennünk, amit õ tett velünk. Ennyire egyszerû az õ követése, s minden ezen múlik! Bár felismernénk õt minden segítségre szorulóban!

Uram!
Sokszor lenyûgözött és hálára indított szereteted fénye, bocsánatod ereje. Add nekem az áldozatkészség lelkületét. Segíts, hogy mindig észrevegyem a bajban lévõt, mozdíts segítségére! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.