Ezt mondta [az Úr]: A népek világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. (Ézs 49,6b)

Jézus mondta: Tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sõt a föld végsõ határáig. (ApCsel 1,8b)

Olvasmányok: Lk 11,1-4 és Fil 1,18b-26

Május 13.

"Ellenben erõt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sõt a föld végsõ határáig." (ApCsel 1,8)

Ülök a parton. A nyugodt, csendes sima víztükör arra indít, hogy az apró kavicsot, amelyet a kezemben tartok, a vízbe ejtsem. Potty. Egy kis köröcske rajzolódik ki, aztán egy másik, és egyre nagyobb körökben fodrozódnak a hullámok. Szemlélõdöm. Szép a látvány...
Jézus ránézett a tanítványok arcára, és ahogy emelkedett az isteni szférák felé, széjjelnézett a földön, a végsõ határokig. Minden mozdulatlan volt. De megígérte, hogy elküldi, kiárasztja a Lelkét, hogy mozduljon valami. Egy kis körben, ott Jeruzsálemben, aztán egy nagyobban, Júdeában, majd még nagyobban - Samáriában, és végül a föld végsõ hátaráig. A legkisebb hullám is arról szólt, hogy mi tanúk vagyunk csupán. Tanúi annak, aki itt járt közöttünk, és a kereszt titkát rejtette a szívünkbe! Tanúi annak, aki a feltámadás örömével lendítette tovább a túl nagy csendbe visszahúzódni akaró tanítványait. És a hullámkörök elindultak. Jeruzsálemben és Júdeában és Samáriában, aztán az apostolok továbbmentek keletre és nyugatra. Aztán a misszionáriusok még tovább, idegen földrészekre. És mi mégis úgy éljük meg hitünket és vallásosságunkat, mint hullámtörõk - mint akik a Lélek munkájának az akadályozói.
Olykor nagy lelkesen tudnánk messze földek problémáit megoldani, de elfelejtünk tanúskodni a gyermekünknek, és nem beszélünk Jézus szeretetérõl az unokánknak. Tanúk lehetnénk mi is, csak éppen nem engedjük, hogy sodorjon a Lélek. Még a legkisebb tanúságtevõ, bizonyosságot hirdetõ szó is nehezen hagyja el a szánkat. Mert jobban szeretjük nézni a mozdulatlan, álló vizet. Azt gondoljuk, az a békesség.
Jézus nem a mozdulatlanság békességét hozta és hirdette, hanem az Isten bocsánatából, a kereszt áldásából és az üres sír bizonyosságából fakadó békességet. De ezt meg kell hirdetni! Tanúkra van ma is szükség! Az erõ nem a mi képzettségünk vagy a lelkesedésünk. Az erõt egyedül a Lélek által kapjuk ehhez a küldetéshez.
Tanúnak lenni ezt jelenti: a Feltámadott örömhírét beledobni a világ érdektelenség miatt sima víztükrébe. Erre rendeltettél a mai napon is, így indulj. Nem kell nagyon messze menned, hogy Krisztusról tanúskodj!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.