Jézus Krisztus mondja: Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. (Mt 5,11)

Olvasmányok: 2Kor 13,10-13 és 1Móz 50,15-26

Július 4.

"Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok." (Mt 5,11)

Mit jelent ez a mondat? Ha nem Jézus miatt gyaláznak és üldöznek minket, akkor nem vagyunk boldogok? Ha nem üldöznek és gyaláznak minket, nem lehetünk boldogok, még ha közünk van is Jézushoz? S végül, amikor mindenféle rosszat hazudnak róla, gyalázzák, sõt üldözik, akkor ki tudja, e sok rémségbõl mi az, ami alanyi jogon, önmaga miatt éri, s mi az, ami Jézus miatt?
A világ már csak ilyen. Az ember vagy gyaláz, vagy gyaláztatik. Giccses a másikról jót mondani. Gyanút kelt, aki a másik teremtettségi méltóságát minden körülmények között tiszteletben tartja, aki nem udvariaskodik, hanem hûvös és távolságtartó gesztusával nyilvánvalóvá teszi, milyen az az emberi tartás, amelyet önmagától feltétlenül elvár. Mit jelent Jézus miatt üldözve lenni? Ha a rá hivatkozók - rajongók, szektások, fölébredtek, örök inkvizítorok, néptanítók, morális csendõrök, antiszemiták és idegengyûlölõk, homofóbok és vulgármaterialisták - gyaláznak õmiatta, akkor boldog vagyok? Lehet boldog a meggyalázott ember?
Amikor II. János Pál pápa elõbb boldoggá, majd szentté avatta Edith Stein filozófust és karmelita apácát, azt a német zsidó nõt, aki úgy halt meg Auschwitzban, mint a többi odahurcolt, nem a Jézus miatt üldözöttet, nem a keresztény mártírt, még csak nem is az ártatlanul szenvedõ és igazságtalanul legyilkolt embert méltatta. Hanem a zsidót, aki hû maradt népéhez. A néphez, akitõl mindenki elfordította arcát. A tények szintjén még az Isten is. Edith Stein valóban boldog volt, és az is marad mindörökre.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.