Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. (Ézs 25,8b)

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban. (2Kor 1,3-4a)

Olvasmányok: 2Krón 30,13-22 és Mt 6,24-34

Július 20.

"Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket." (2Kor 1,3-4)

"Mit tehetnék érted, hogy elûzzem a bánatod?" - teszi fel a kérdést Bródy János szomorú-szép dalában. Azt a kérdést, amely biztosan mindannyiunkat foglalkoztatott már: amikor tehetetlenül álltunk egy kedves barátunk, családtagunk szomorúsága, gyásza, vigasztalhatatlansága mellett, amikor kevés volt minden szó, amikor a jól begyakorolt szlogenek - minden rendbe jön, ne izgulj! - már olyan üresen és semmitmondóan csengtek. És voltunk már talán saját szomorúságunkkal is így: vigasztalódnék, de nem tudom, mit tegyek, hogy elûzzem a bánatom...
Pál apostol számára nem kérdés, hogy hol a vigasztalás minden nyomorúságra. És õ nem a levegõbe beszél, amikor a vigasztalás Istenérõl szól a korinthusiaknak. Nem olcsó vigasznak szánja szavait, nem sovány vigasz, amit közvetít. Olyan emberként tesz bizonyságot az Isten vigasztaló erejérõl, aki megtapasztalta azt, aki tudja, mit jelent a vigasztalan helyzet, a nyomorult állapot, a kilátástalan szituáció, de aki mindezekben a helyzetekben átélhette, hogy van felállás, van tovább. Ezt a vigasztalást akarja továbbadni mindazoknak, akik vigasztalhatatlanok, akik nyomorult helyzetben vannak. Pál bizonyságtétele hiteles a vigasztalás Istenérõl, és így lehetnek szavai valódi vigasszá mások számára is, olyan vigasszá, ami aztán továbbmegy és továbbgyûrûzik mindazok által, akik átélik azt.
Az Isten vigasztalásából erõt merítettek tudnak csak igazán megvigasztalni másokat, nem semmitmondó szófordulatokkal, nem olcsó vigasztalással, hanem a vigasztalás valódi forrásával. A vigasztalást megtapasztalva pedig az a hála csendülhet fel minden megvigasztalt ajkán, amivel Pál is kezdi bizonyságtételét: Áldott az Isten, a vigasztalás Istene!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.