Ezt mondta az Úr Mózesnek: Gyûjtsd ide hozzám a népet, hogy meghallgassa igéimet, és megtanuljanak félni engem mindenkor, amíg csak a földön élnek, sõt tanítsák meg erre a fiaikat is. (5Móz 4,10)

Amikor [Barnabás] megérkezett [Antókhiába], és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban. (ApCsel 11,23)

Olvasmányok: Lk 21,5-6.20-24 és Mt 10,26b-33

Augusztus 11.

"Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban..." (ApCsel 11,23)

Az Apostolok cselekedeteirõl írott könyvben igénket megelõzõen három igen fontos esemény megtörténtérõl olvastunk már. Idõrendben ezek a következõk: az elsõ István kivégzése; a második Saul megtérése; a harmadik pedig Péter Kornéliusz házában, ahol a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.
Történt tehát ezek után, hogy az István halálát követõ üldöztetés elõl Jézus követõi közül sokan elmenekültek Jeruzsálembõl. Ezek eljutottak Föníciáig, Ciprusig és a szíriai Antiókhiáig. Amerre pedig jártak, bizonyságot tettek a feltámadott Jézusról, de nem hirdették másnak az evangéliumot, csak a zsidóknak (ApCsel 11,19).
Volt e menekültek között azonban néhány ciprusi és cirénei férfi, akik Antiókhiában a görögöknek is hirdették a feltámadott Jézust. Isten pedig megáldotta a szolgálatukat, amint a Cselekedetek könyve bizonyságot is tesz arról, hogy sokan hittek, és megtértek az Úrhoz.
Ezután történt, hogy Barnabást kiküldték Jeruzsálembõl Antiókhiába. Barnabás, akinek a neve azt jelenti: vigasztalás fia, eredetileg egy József nevû ciprusi lévita, akinek az apostolok adták a Barnabás nevet. Õ az, aki ApCsel 4,37 tanúsága szerint eladta a földjét, és annak árát az apostolok lába elé tette a gyülekezet támogatására. Itt, az Apostolok cselekedetinek 11. fejezetében is csupa jót olvasunk róla: derék ember volt, nem utolsósorban Szentlélekkel és hittel telve.
Ez a Barnabás érkezett tehát Antiókhiába, és vette át a gyülekezet gondozását. Amikor megérkezett, megörült Isten nagy kegyelmének, hogy a pogányok között is gyülekezetet támasztott, s hogy a Szentlélek sokakat elhívott a Krisztus-hitre.
Barnabás bizonyságtételének középpontjában pedig a feltámadott Úr áll, s arra biztatja az antiókhiaiakat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg Jézusban. Tehát nem másból, csak egyedül belsõ meggyõzõdésbõl, más szóval: hitbõl. Mert aki hittel megmarad a feltámadott Jézusban, annak örök élete van! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.