Habsburg Ottó (Reichenau an der Rax, Ausztria, 1912.

november 20. ? Pöcking, Németország, 2011. július 4.

teljes nevén Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lotharingen[2], politikus, közíró, az Európai Parlament tagja, az utolsó Habsburg-trónörökös, 1961-ig trónkövetelő, az utolsó osztrák császári trónörökös. 1961-ben lemondott trónigényéről, az osztrák monarchisták azonban ezután is I. Ottó osztrák császárt, a magyar legitimisták II. Ottó magyar királyt tisztelték személyében.

Az alsó-ausztriai Reichenau an der Rax közelében levő Wartholz villában született az utolsó osztrák császár és magyar király gyermekeként és legidősebb fiaként. Édesanyja Zita Bourbon?pármai hercegnő, császárné és királyné volt, keresztapja Ferenc József. Egyetemi tanulmányait a Leuveni Egyetemen végezte Belgiumban, ahol 1935-ben megszerezte a politika és társadalomtudományok doktora címet.

Habsburg Ottó 1912-ben a trónöröklés sorrendjében a negyedik helyen szerepelt. Apját, IV. Károlyt (Ausztriában: I. Károly császárt) törvényesen 1921-ben (1921. évi XLVII. törvénycikk) Magyarországon is megfosztották trónjától. Ottó egészen a második világháború végéig reménykedett a visszatérésben. A második világháború idején Washingtonban tartózkodott Roosevelt elnök környezetében. Ottani tevékenysége máig nem tisztázott.

1960-ban a Habsburg?Lotaringiai-ház több tagja elfogadta a Habsburg-törvényt, és aláírta a lemondó nyilatkozatot. 1961. március 31-én maga Habsburg Ottó trónörökös, az utolsó császár legidősebb fia, a család feje is aláírta a trónigényről való lemondását, ennek jogérvényessége körül azonban Ausztriában jogvita keletkezett (a ?Habsburg-válság?), ez több évig késleltette hazautazását. A osztrák közigazgatási bíróság végül Habsburg Ottó javára döntött, aki 1966. október 31-én négy évtizednyi távollét után visszatérhetett hazájába. Az eset nyomán az osztrák parlament alsóháza (Nationalrat), ahol szociáldemokrata?szabadságpárti (SPÖ?FPÖ) koalíció volt többségben, éveken át vizsgálta a Habsburg-törvény rendelkezéseinek pontos értelmezését. 1996-ban a kiutasítás hatálya már csak a család két tagját érintette, a Minisztertanács a Habsburg-törvény 2.§-át ?nem élő jog?-nak minősítette, és beutazási engedélyt adott nekik.

A Páneurópai Uniónak 1936-tól tagja, 1957-től alelnöke, 1973-tól elnöke volt. 1978-ban német állampolgárságot kapott. 1979 és 1999 között a CSU frakció mandátumával tagja volt az Európai Parlamentnek, két ízben is a frakció korelnökeként. Nagy szimpátiával kísérte az 1988?1989 évi közép-kelet-európai változásokat. Sokat tett az Európai Unió bővítéséért, ennek keretében Magyarország csatlakozásáért. Politikai tevékenységére jellemző, hogy a Kárpát-medencében szinte minden országban ugyanazt a beszédet mondta el az illető ország nyelvén. A rendszerváltást követően az FKGP felvetette köztársasági elnökké választását, ő azonban a jelöltséget rendkívül udvariasan elutasította.

Elismerései

Makó város díszpolgári címmel ismerte el munkásságát.[5]
Velem első díszpolgára, 1991
Celldömölk díszpolgára, 1995 [6]
A Magyar Köztársasági Érdemrend nagy keresztje, 1999
Nagymaros díszpolgára, 1993


Életrajzi adatok

Uralkodóház Habsburg?Lotaringiai

Teljes neve Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lotharingen

Született 1912. november 20.

Reichenau an der Rax, Ausztria

Elhunyt 2011. július 4. (98 évesen)

Németország

Házastársa Regina szász?meiningeni hercegnő (1925?2010), 1951?2010

Gyermekei Andrea (1953)
Mónika (1954)
Michaela (1954)
Gabriella (1956)
Walburga (1958)
Károly (1961)
György (1964)
Édesapja IV. Károly magyar király
Édesanyja Zita Bourbon?pármai hercegnő


""" Ország, korona és királyság nélkül is európai államférfiként élte le életét a most elhunyt Habsburg Ottó. """

Kilencvennyolc évet élt meg Habsburg Ottó - és micsoda kilencvennyolc évet!

Ferenc József is ölébe vette sok-sok rendszerváltással ezelőtt a kis Ottót, aki apja tragikus sorsa - és a Habsburgok magyar szempontból vegyesen értékelhető évszázadai után olyan személyiséggé vált, aki maradéktalanul elnyerte a magyarok szimpátiáját. A koronáját vesztett dinasztia családfőjeként megtalálta a helyét az állandóan változó világban, évtizedekig részt vett az európai integráció alakulásában. Ha minden máshogy alakult volna, a világtörténelem talán leghosszabb ideig uralkodó királya lehetett volna Ottó.

A történelemben viszont nincs feltételes mód. Habsburg Ottó az új feltételek között vált európai államférfivá.

Nyugodjon békében.!