Azt mondják, hogy a szépség a szemlélőn múlik, de nem érdemes éveket pazarolni arra, hogy tetszeni próbálunk a rossz szemlélőnek. Egy keresztyén író mondta: „A szépség vonatkozásában mindannyian hordozunk gyermekkorunkból származó terheket… én türelmetlenül teleaggattam mindenféle méretű ruhákkal a szekrényemet… hosszasan vacakoltam a sminkeléssel, miközben elég lett volna, ha egy kis naptejet felkenek, és máris kimehettem volna játszani a szabadba. Szinte semmit nem ettem, hogy kicsi maradjak… rengeteg időt pazaroltam el az aggodalomra, hogy nem vagyok elég csinos, amikor inkább élveznem kellett volna azokat a dolgokat, melyek érdekessé tették személyemet. A történelem folyamán a szépség fogalma sokat változott, tükrözve az adott társadalmat. Néha gömbölydednek kellett lenni hozzá, máskor deszkavékonynak, néha napbarnítottnak, máskor sápadtnak, néha hosszú hajúnak, néha rövid hajúnak… Minden energiánkat arra áldozzuk, hogy a legújabb kívánalomnak megfeleljünk, és tudod mit? Mindig lesznek más követelmények… ez egy hiábavaló és véget nem érő küzdelem. Komolyan fontolóra kell vennünk, hogy kinek a szívét próbáljuk megnyerni. Hiszen Istené az egyetlen, melynek megéri kedvében járni.” Pál azt mondja: „ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róma 12:2). „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). A belső szépség és lelki nyugalom titkát nem fogod megtalálni, ha a címlapokon szereplő modellek retusált képeihez hasonlítod magad. Az efféle kép hosszú távon nem tartható fenn. Békességre akkor találsz, ha kéred Istent, hogy vegye le a „hályogot” a szemedről, és mutassa meg, ő milyennek lát!„Akik őrá néznek, ragyognak…” (Zsoltárok 34:5 NIV). A szépség egyetlen egészséges és időtálló definíciója Istentől ered, mert „az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7).