Híres expedíciójukon a két amerikai felfedező, Lewis és Clark hihetetlen nehézségekkel találkoztak. Amikor elérték a Missouri folyót, úgy gondolták, hogy a nehezén már túl vannak – aztán meglátták a Sziklás-hegységet! Nem haladhattak a könnyebb úton a folyás irányába, szembe kellett nézniük a legnagyobb kihívással: meghátrálnak, vagy mászni kezdenek! Visszatekintve felismerték, hogy a Sziklás-hegység meghódítása adta meg nekik azt az önbizalmat, amire útjuk további részében szükségük volt. Scott Peck a The Road Less Travelled [A járatlan út] című könyv szerzője írta: „A problémákkal való találkozás és azok megoldása eredményezi értelmi és lelki növekedésünket. A bölcs emberek megtanulják, hogy ne riadjanak meg a fájdalmaktól és problémáktól, hanem fogadják őket üdvözlettel.” Szociológusok, akik a rugalmasságot – a talpra állás képességét – tanulmányozzák, azt mondják, hogy az emberek kétféle módon kezelik a megrázkódtatásokat. Vagy félelmükben feladják, vagy növekednek azáltal, hogy kifejlesztik magukban a problémakezelési képességet. Mi különbözteti meg a két csoportot?
A rugalmas emberek nem áldozatként viselkednek, hanem:
1) felvállalják a felelősséget életükért;
2) nem mondanak le értékrendjükről;
3) tekintetüket újra a célra összpontosítják.

Nola Evans mondja: „A kihívás egy sárkány, mely ajándékot tart a szájában. Szelídítsd meg a sárkányt, és tiéd az ajándék!” Feladni mindig könnyebb, mint kitartani. Csakhogy a feladás egy olyan mintát eredményez, amit később nehéz megtörni, amit aztán egész életedben bánni fogsz. Tehát, ha azon gondolkodsz: „Ez a kapcsolat nagyon keserves, ki akarok szállni”; vagy: „Ez a munkahely nem olyan, mint amilyenre számítottam, inkább felmondok”, ne feledd, rugalmasságot úgy lehet kifejleszteni, ha hűségesek maradunk olyan helyzetekben, amelyeket nem kedvelünk, és amelyeken nem tudunk változtatni. Ezért írja a Biblia azt, hogy „boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat” (Jakab 5:11 Károli).