Köszönöm, anya!
„Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél.” (Példabeszédek 31:10)

Erma Bombeck írta: „Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte: »Miért töltesz annyi időt ezzel a teremtménnyel?«

Az Úr azt felelte: »Látod mennyi mindennek kell megfelelnie? 18 000 mozgó alkatrésze van. Működnie kell csupán maradék ételeken és kávén is. Csókjával bármilyen betegséget gyógyítania kell a törött lábtól az összetört szívig… és hat pár karja lesz.« »Hat pár karja? – döbbent meg az angyal – De hisz az lehetetlen!« »Az igazán nagy kihívás, hogy az anyáknak három pár szem is kell – mondta Isten. – Két szeme átlát az ajtókon, kettő hátrafelé néz, hogy azt is meglássa, amit mások nem látnának, másik kettővel pedig azt a gyermekét nézi, aki elszúrt valamit, és szavak nélkül is azt mondja neki: megértelek és szeretlek.« »Uram, szerintem tarts egy kis szünetet… majd holnap folytatod.« »Nem lehet – mondta Isten –, már egészen közel vagyok ahhoz, hogy hozzám hasonlóvá formáljam. Már képes arra, hogy meggyógyítsa magát, ha beteg, jól tud lakatni egy egész családot mindössze fél kiló vagdalt húsból, és el tudja érni, hogy egy kilencéves gyerek nyugton maradjon a zuhany alatt.« Az angyal megérintette a teremtményt: »De Uram, ez a lény olyan puha!« »Igen, de ugyanakkor erős is – mondta Isten –, el sem tudod képzelni, mi mindent kibír egy anya!« »Gondolkodni tud?« – kérdezte az angyal. »Nemcsak gondolkodni, de érvelni és egyezkedni is« – válaszolta az Úr. Az angyal megérintette a nő arcát: »Uram, úgy tűnik, a teremtényed ereszt!« »Nem ereszt – javította ki Isten az angyalt –, ezek a könnyek.« »Mik azok a könnyek? És mire valók?« – kérdezte az angyal. »A könnyek fejezik ki örömét, bánatát, fájdalmát, csalódottságát, magányosságát és a büszkeségét.« »Uram, zseniális vagy!« – jelentette ki az angyal.”

Csak egy újságíró kitalált története, mégis érdemes megfontolni. Köszönet az édesanyáknak!