Ne légy közömbös! (2)
„… a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott…” (Jakab 2:17)

Teréz anya mondta: „Napjainkban a legnagyobb betegség nem a lepra vagy a rák, hanem az elhagyottság, amikor valaki úgy érzi, nem törődnek vele, nem kívánatos, hogy magára hagyták.” Ezért töltötte egész életét beteg gyermekek megmentésével és haldoklók ápolásával. Amikor megkérdezték tőle, miért teszi, így válaszolt: „Mert Jézus is ezt tette.” Milyen nagyszerű válasz!

Ne légy közömbös! (1)
„Amikor látta a sokaságot, megszánta őket…” (Máté 9:36)

Két dologban nyilvánult meg az, ahogy Krisztus törődött a szenvedő világgal: elítélte azokat, akik kihasználtak másokat, és együtt érzett azokkal, akik segítségre szorultak. Egyszer korbácsot ragadott, és kiűzte a pénzváltókat a templomból, máskor meggyógyította a betegeket és enni adott az éhezőknek. A tanulság, hogy nem ülhetünk elégedetten ölbe tett kézzel azt mondva: „Tudom, hogy gondok vannak a világban.

Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt a haragod, és megvigasztaltál. (Ézs 12,1)

Jézus Krisztus mondja: Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el. (Jn 6,37b)

Olvasmányok: Lk 22,14-20 és Mt 7,24-29

Július 24.

"Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el..." (Jn 6,37)

A hétköznapi életben számos alkalommal kell szembesülnünk elutasítással, és sokszor azt érzékeltetik velünk akarva-akaratlanul, hogy nincs ránk szükség.

,, Elrejtetted ezeket a bölcsek és a műveltek elől,és a kisgyermekeknek kinyilatkoztattad őket " ( Máté 11 : 25 ) . Az 1870-es években megalakult egy kis csoport,melynek tagjai őszintén keresték az igazságot.Bibliatanulmányozási csoportokat hoztak létre.Biblia kutatóknak nevezték magukat.Ezek az alázatos és elfogulatlan személyek alaposan,imával kísérve kutatták az Írásokat.A hűséges biblia kutatók a Szentírás alapos tanulmányozásával nagyszerű eredményeket értek el.

A biztatás hatalmas erő
„… a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban…” (Róma 12:7–8)

Sokan, akik feladták valamiben a küzdelmet, kitartottak volna, ha valakitől csak egyetlen biztató szót kapnak. A biztatás annyira létfontosságú, hogy a Szentírás a tanítás és a vezetés ajándékai között rangsorolja (ld. Róma 12:6–8). Hadd álljon itt két történet, ami a biztatás erejét szemlélteti.

Első történet: Néhány évvel ezelőtt az egész világ figyelte a híradásokban, hogy három szürke bálna az alaszkai Point Barrownál jégtáblák közé szorult.

Megszaporítom õket, és nem fogynak el, tiszteletet támasztok irántuk, és nem nézik le õket. (Jer 30,19b)

Jézus mondta: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnõ, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között. (Mt 13,31-32)

Olvasmányok: Zak 8,9-17 és Mt 7,7-11

Július 22.

"Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe.

Miért élsz?
„Ékes korona az ősz haj, az igazság útján található.” (Példabeszédek 16:31)

Mindannyian élünk valamiért, a kérdés csak az, hogy miért? Ben Patterson írta: „Van egy elméletem az idős korról… Azt hiszem, hogy amikor az élet lefarag bennünket, amikor az ízületek recsegnek-ropognak, a bőr megráncosodik, az erek elmeszesednek, csak az marad meg, amik lényegében mindig is voltunk.
Első példa: egy távoli nagybácsi. Egész életében semmi mást nem tett, mint új és új utakat keresett a meggazdagodásra.

Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. (Ézs 25,8b)

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban. (2Kor 1,3-4a)

Olvasmányok: 2Krón 30,13-22 és Mt 6,24-34

Július 20.

"Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket." (2Kor 1,3-4)

"Mit tehetnék érted, hogy elûzzem a bánatod?" - teszi fel a kérdést Bródy János szomorú-szép dalában.